VÁLASZ.HU

VÁLASZ.HU: Fogadjunk, hogy ilyen szexuális felvlágosítást nem pipált!

A lányok „ösztrogénbarátnőkké” válnak, a fiúk meg eljátsszák egy hímivarsejt szerepét. Mindezt egy orvostudományi-biológiai alapokon nyugvó szexuális felvilágosító foglalkozás keretében, amely 1999-ben indult el Németországban, és 2006-ban került hazánkba. A kezdeményezés két magyar munkatársa, Király Zsuzsanna és Bozó Andrea nemrég a II. kerületi Budenz József Általános Iskolában töltött három napot ötödik osztályos gyerekekkel. Az MFM-projekt® egyik félnapos foglalkozását mi is végigkísértük.

A Budenz József Általános Iskola ötödikesei egy-egy napra felmentést kapnak a tanórák alól. Helyette öt órán keresztül „játszanak” szakemberekkel, külön teremben, különböző forgatókönyvek szerint. Azért külön, mert úgy sokkal nyíltabban, szabadabban tudnak beszélgetni, gondolkodni és kérdezni a saját testükről és a másik neméről is. Az első óra az ismerkedő beszélgetésé: bemutatkozás, játékszabályok ismertetése, majd a serdülőkorral kapcsolatos alapfogalmak és jelenségek tisztázása, megbeszélése (nemi szervek, termékenységi tünetek, higiénés szabályok, a nővé, illetve férfivá érés testi és lelki háttere).

A lányok terme már induláskor elő van készítve: hatalmas szőnyegen a méhet és a női termékenység egyéb szerveit megtestesítő puha anyagok és apró játékok. A fiúknál az elején még semmilyen kellék nincs elől, csak az óra végén kerülnek elő, amikor (mindkét teremben) kirakják az Élet Egyenletét: egy hímivarsejt plusz egy női petesejt egyenlő egy új élettel. A második órában már a fiúknál is elindul a dramatikus játékon alapuló tényleges foglalkozás, mellyel a gyerekeket végigvezetik a női, illetve a férfiúi termékenység testi folyamatain, megismertetik és játékosan megtapasztaltatják velük testük működésének alapvető fizikai és lelki összefüggéseit.

A többórás játék dráma- és élménypedagógiai elemeket alkalmaz, például a testi folyamatokat különböző segédeszközökön lehet végigjátszani, de van olyan elem, amit meg is lehet kóstolni. A „játékvezető”, azaz a felkészített munkatárs kerettörténetbe helyezi a fogantatás történetét, játékos formában szemlélteti a lányok esetén a termékenység és a menstruáció, azaz a „Ciklus-show”, fiúknál a hímivarsejtek haladási útja, vagyis a „Titkos küldetés” történéseit. A játékban a résztvevők maguk is szereplőkké válnak. A lányoknál a történet megfelelő pontjain a résztvevők például „ösztrogén-barátnők”, illetve „progeszteron-csapat” lesznek , és ennek megfelelően alakítják a ciklust. A fiúk eljátsszák egy-egy hímivarsejt szerepét, testi erőpróbát is végrehajtanak, majd a játék végén kisorsolják közülük a nyertest, és megfejtik a „titkos kódot”, amit minden hímivarsejt magában hordoz.

Az MFM-projekt® központi gondolata szerint a serdülő lányok és fiúk önképét és életérzését nagymértékben meghatározza, hogy milyennek tapasztalják meg és értékelik a testüket, milyen üzeneteket hallanak meg vele kapcsolatban. A saját test értékességének megtapasztalása alapvető fontosságú ahhoz, hogy az egészségükkel, termékenységükkel és szexualitásukkal felelősen tudjanak bánni. Ez minden megelőzés alapja, ezért a program jelmondata: „Csak arra vigyázok, amit értékesnek tartok.”

A Ciklus-show és a Titkos küldetés célja ugyanaz: az ismeretterjesztésen túl a pozitív testkép és a nemi identitás megerősítése, ezért a dramatikus játék minden eleme azt szolgálja, hogy a résztvevőkben testük szépségét, működésének különlegességét és csodálatos voltát erősítsék meg. A testi folyamatok kedves és látványos bemutatása az értelem mellett főként az érzelmeket és az érzékszerveket célozza meg – ezért is minden érzékszervre ható, élményszerű a program. Ugyanakkor olyan új információkat is bemutat, amelyek ebben a korban még nem tartoznak a mindennapi tudáshoz (például a méhnyaknyák szerepe).

A szülők és a tanárok bevonása a program fontos része. Az előzetes konzultáció és a programot követő megbeszélés során a szülők és a pedagógusok gyakorlati javaslatokat kapnak, hogy miként kezeljék a testi változások témáját serdülő gyerekeiknél.

Tartós hatás ugyanis csak akkor várható, ha megfelelő szülői és pedagógusi támogatás kíséri a gyermek fejlődését.

Miért iskolában és miért „külső” szakemberekkel?

Általános tapasztalat, hogy a tanároknak nincs idejük elmélyülten foglalkozni a témával, és a szakismereteik sem feltétlenül elegendők ahhoz a mélységhez, amit a foglalkozások e témában nyújtanak. A programot viszont képzett szakemberek oktatják, akik képesek kezelni a foglalkozás alatt felmerülő, esetleg a megszokottól eltérő kérdéseket, helyzeteket. A gyerekek elmondása szerint feléjük gyakrabban és könnyebben nyitnak, mint szüleik vagy tanáraik irányában. Ugyanakkor a szakértői foglalkozás nem váltja ki a szülői és a pedagógusi feladatokat a felvilágosítás terén, hanem közös alapot nyújt számukra.

Az iskolai foglalkozások révén az egész osztály ugyanazt az információ- és élménycsomagot kapja és ugyanabban az időben, ami az otthoni szülői felvilágosítás esetén nem lehetséges. Ráadásul ez a program olyan esemény, ahol a fiúk és a lányok külön-külön, majd a nap végén egy közösséggé alakulhatnak, olyan közös témával, amiről „közös nyelven” tudnak beszélni egymással és akár másokkal is.

Csak pozitív visszajelzések

A szakemberek elmondása szerint hírük leginkább szájhagyomány útján terjed. Nem könnyű bekerülniük egy-egy iskolába, hiszen sokan nem is hallottak még róluk vagy nem elég nyitottak arra, hogy megismerjék a programot. Ahova viszont eljutnak, ott örömmel fogadják, sőt vissza is hívják őket. Ők pedig szívesen térnek vissza egy-két év múlva, hogy folytassák a programot az adott életkornak megfelelő ismeretek és élmények átadásával és átbeszélésével. A Budenz József Általános Iskolába például már három éve járnak; az iskola vezetősége támogatja a projektet, mert megtapasztalták az előnyeit, és tudják: nagy terhet vesznek le ezzel a pedagógusok válláról is.

Az előadók minden foglalkozás végén kitöltetnek a gyerekekkel egy-egy (névtelen) értékelő kérdőívet. A Budenzben töltött három nap legfontosabb visszajelzése az volt: mind a lányok, mind a fiúk szerint sokat segített a foglalkozás abban, hogy jobban megértsék a testükben végbemenő és várható változásokat. A legtöbbjüknek nagyon tetszett a program, és többségük (egy-két határozott ellenvéleményt kifejtő fiútól eltekintve) szeretne még többet tudni a témáról, és szívesen beszélgetne máskor is ezekről a dolgokról.

Mindezt az előadók is megerősítették. Szerintük mind a lányok, mind a fiúk nagyon aktívak, érdeklődők voltak. Szokás szerint az elején még ment a röhögcsélés, a beszólások, egymás bökdösése – különösen a fiúknál –, de aztán, ahogy az előadók lefektették a játékszabályokat, elcsendesedtek, és amint elkezdődött a játék, szinte észrevétlenül bevonódtak a foglalkozásba. Akiknek ez nehezebben ment – jellemzően a fiúknál –, őket pedagógiai „trükkökkel” segítették. Egymás cikizését viszonylag hamar le tudták szerelni, egymás meghallgatását már jóval nehezebb elérniük – nem véletlenül, hiszen ez a nehézség korosztályi sajátosság. Ahogy az is, hogy a gyerekek – kell-e mondani: különösen a fiúk – a legtöbb nemi szerv elnevezésének csak a „csúnya” verzióját ismerik. A foglalkozásvezetők ezen is igyekeznek változtatni, új fogalmakat, elnevezéseket tanítanak a gyerekeknek. És közben ők is folyamatosan tanulnak tőlük.

Cikk forrása:
http://valasz.hu/kultura/fogadjunk-hogy-ilyen-szexualis-felvilagositast-meg-nem-pipalt-122809